Beigazolódott az első részben a megérzésem: a kislány apja Abe Hiroshi.
Sachi tudatalattija működött, mikor jól érezte magát az apja közelében és kereste a társaságát?

Az pedig próbált jó ember lenni, a „ mocskos „ kezeit tisztára mosni. A munkakeresés eredménye:
„ A világ nem akarja, hogy becsületes ember legyek” , bár szerencsére ez is megoldódni látszott utána.
Ez is egy nagyon jó jelenet volt a jó útra térés felé

Yasushi, felnevelte Mariko lányát, nehezen engedte át volna az igazi apjának. Jó volt látni azért az enyhülést ezen a téren.

Hova lett a pénz, ami miatt Hiroshi börtönbe került? Ez motoszkált bennem, bár gyanús volt a barát. Sok mozzanat volt a történetben, amit annyira jó volt látni, miszerint tényleg a lánya és Mariko érdekében nem engedett a rosszfiús csábitásnak,vagy ahogy a komor ábrázatú pasas megtanult mosolyogni.
Jót vigyorogtam a két apa versenygésén / ilyet mi is csináltunk anno

/

a két büszke apa

Ez is egy szivszoritó jelenet volt

Viszont a vége!!! Hát most mit is mondjak. Jó volt a befejezés, csak azért mégis...