Kedves Vandi, köszönöm hogy lefordítottad ennek a kedves és szívet melengető filmnek a feliratát. Munkád nélkül nyilván soha nem került volna elém a film, s akkor egy szép élménnyel lettem volna szegényebb annál is inkább, mert most a szorgos kutatás dacára is alig találtam a filmnek nyomát a neten. Ritkán nézek japán alkotást, ezért mindig újra rácsodálkozom, hogy még a koreainál is szikárabban mutatják meg az érzéseiket. Érvényes ez erre a filmre is, bár kevésbé, mint az általam korábban látottakra. Itt a kislány is, nagypapája is egész "bőbeszédűen" avatják a nézőt egymás iránti szeretetük eltéveszthetetlen jeleibe. Kobayashi Seiran, az unoka szerepében bájos és rendkívül ügyes. Olyan természetességgel mozog a kamera előtt, hogy nem győztem ámulni, bár ebben a teljesítményben nyilván közrejátszott a rendező remek színészvezetése is. Nem kevésbé élvezetes a nagypapa figurája. A karaktert Ito Shiro formálta meg igazán szeretnivalóan.
Minden ide betévedőnek melegen ajánlom a filmet!
