Több órahosszára nyúlt a filmezésem, de nem bánom, mert egy nagyon szép
kosztümös filmet láthattam.
Az első, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet, hogy arabok, arab negyed
is volt a filmben. Én még ilyenről nem is hallottam koreai alkotásokban.
A másik az egyszerű, de sok szenvedéssel, vérrel, harccal terhelt sztori, ami
mellékszálak nélkül, szinte csak a három főszereplőre történetére fókuszál.
A harmadik a furcsa, tagolt beszédstílus, ami először nagyon szokatlan volt a
fülemnek, és modern darabban elképzelhetetlennek tartok, de egy történelmi
filmben nem is volt rossz. Azt csak gondolom, hogy nem lehetett könnyű ily
módon fordítani.
Tetszett, ahogy darabonként minden puzzle darabka a helyére került a történetben.
A végére semmi hiányérzetem nem volt, és szinte természetesnek éreztem a
két idősebb főszereplő sorsának beteljesülését. Ennek így kellett lennie.
A két fiatal sorsát pedig továbbgondoltam, és úgy döntöttem, hogy boldogan
élnek együtt, amíg meg nem halnak.
Köszönöm szépen a fordítást! A szöveg nagyon jól passzolt a történelmi korhoz.
Élveztem!
Még várok egy kicsit, aztán megyek, és megnézem Kriszti szülinapi filmjét.
Azt ígérte, hogy nagyon sokat fogok nevetni rajta.